1848. március 15–e az eltelt több, mint 150 esztendőben a legjelentősebb nemzeti ünnepünkké vált. Azok az ifjak, akik a reformkor szellemi pezsgésében alkottak egyre jelentősebbeket, egy európai forradalmi hullámhoz csatlakoztak Pest-Budán.
A március 13-i bécsi forradalom és az országgyűlés radikalizálódása Pozsonyban tulajdonképpen törvényszerűen idézte elő a Pilvax-kör által szervezett forradalmat.
A Pilvax-kör tagjai közül Irinyi József már március 11-én megfogalmazta a Tizenkét pontot, és ezt szerették volna a március 19-i József –napi vásáron egy népgyűlés keretében ismertetni a Rákos mezejére érkezőkkel és aláírásgyűjtéssel támogatni az országgyűlésen dolgozók tevékenységét.
Mivel március 14-én megérkezett Pestre a bécsi forradalom híre (ezt egyébként Pilvax biliárdasztalán állva jelentette be a hírhozó) felgyorsultak a folyamatok.
Petőfi Sándor, Jókai, Irinyi, Vasvári, Bulyovszki és társaik rendkívül hatékonyan léptek fel az esős nap dacára. Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy 10 évvel a pusztító árvíz után mintegy 100 000 lakosa volt a városnak és az események döntő többsége egy 500 méter sugarú körben bonyolódott. A lakosság lelkesen csatlakozott a fiatalokhoz és helyszínről helyszínre növekedett a létszámuk.
A délelőtt legfontosabb történése a sajtószabadság kivívása volt. Erről az eseményről a következőképpen emlékezett az „Életképek”:
„… Jókai harmadszor is nyílt piacon felolvasá a proklamációt, s Petőfi elszavalá fentebbi dalát (Nemzeti dal), melynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, mit meg is tett, innét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájára menvén, hová a rend és béke fönntartása tekintetéből választmányi tagokul Petőfi, Vasvári, Vidács és Jókai küldetének be, a nyomdatulajdonost felszólítandók: hogy kívánja-e az el nem kerülhető kényszerítés be nem vártával a kikiáltott tizenkét pontú programot s Petőfi felolvasott költeményét cenzúra nélkül kinyomatni? A nyomdatulajdonos engedett, s a kívánt iratok rögtön németre is lefordítva néhány pillanat múlva a gyorssajtó alól ezerével kerültek elő, melynek példányai egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára szüntelen gyülekező közönségnek. …” (Életképek, 1848. március 19.)
Érdekes adalék, hogy délben a forradalmi tömeg többsége hazatért ebédelni, megszárítkozni. Ezalatt a Pilvax-kör tagjai járták a szerkesztőségeket és elsőkézből tájékoztatták az újságírókat a történésekről. Délután 3-ra újra tekintélyes tömeg verődött össze a Nemzeti Múzeumnál.
A Nemzeti Múzeumtól a Városháza volt a következő állomás, ahol a pesti városi tanáccsal aláíratták követeléseiket.
A Városháza után a pontonhídon átkelve Budán Táncsics börtönéhez igyekeztek, akit a Helytartótanács urai szabadon engednek.
A forradalmi hangulat Budára is átterjedt és jelentős tömeg kísérte Táncsicsot a szabadság első lépésein.
A délután folyamán a tömeg azt kívánta, hogy a színházban a dicső nap okán Katona József Bánk bán című művét játsszák a színészek. Este 7 órakor kezdődött az előadás. Az emberek nemzeti színű kokárdákkal jelentek meg, majd a Táncsics kiszabadításáról megérkezők is betódultak a színházba.
A Pesti Hírlap leírásából tudjuk, hogy a végletekig túlzsúfolt teremben a közönség egy idő után a Rákóczi indulót követelte, a Marseillaise-t, a Himnuszt és a Szózatot.
Amikor Erkel Ferenc beinti a Meghalt a cselszövő-t, a tömeg szinte egy emberként csatlakozik a dalhoz és közben Metternichet az elnyomó hatalom emblematikus figuráját szidalmazza.
Egressy Gábor és Füredi Mihály dalai fokozzák a hangulatot (Füredi elsősorban népdalokat énekelt.)
Ez egy csodálatos nap volt, és ami a legfontosabb véráldozat nélkül zajlottak le az események. A fiatalok cselekvése, a széleskörű támogatottság, megalapozhatta a magyar országgyűlés feliratát, (amit V. Ferdinánd március 17-én szentesített, majd gróf Batthyány Lajost az Ellenzéki Párt elnökét bízta meg kormány alakításával.
Elindult a törvényalkotó munka, amely 1848. április 11-én az ún. áprilisi törvényekkel létrehozta a polgári Magyarországot, a forradalom törvényesen és vér nélkül győzött.
Vellai László
ig.h.