„Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve.” – mondja Forest Gump, a hasonló című, jó néhány Oszkárt begyűjtő film hőse, miután barátnőjével, annak elhagyatott szülői házának ablakait jól bedobálták az udvar kavicsaival. A heves érzelmi reakciót nem holmi ifjonti hév fűtötte, hanem a tehetetlen düh, amikor a lány gyermekkorára és apja szűntelen abúzusára emlékezett.
Így voltunk ezzel valahogy ma reggel mi is, a Széchenyi István Baptista Technikum tanárai és diákjai. Az elmúlt évtized egyre romló körülményei, a tanítás tárgyi, személyi és szellemi ellehetetlenülése, a tanári pálya által elszenvedett abúzus felett érzett elkeseredés folyamként ömlött a magyar települések utcáira az elmúlt hónapokban. A ma reggeli országos élőlánc felhíváshoz csatlakozva fejeztük ki szolidaritásunkat a tanár kollégákkal, diákokkal és szülőkkel, akik országszerte ugyancsak veszélyeztetve látják a felnövekvő nemzedékek jövőjét. Nyilatkozatunkban megjelöltük azokat a témákat, amelyek terén fontosnak tartjuk a változásokat, úgymint: az iskolavezetői függetlenség visszaállítása, a tanári szabadság, a tankönyvválasztás jogának, a tanári pálya megbecsülésének helyreállítása.
Ma is jó volt Széchenyisnek lenni,
Tapolcán, 2022. október 27. napján!